Szentségimádás


katolikus-honlap/Egy negyedóra a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt
Egy negyedóra a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt
Írta: Claret Szent Antal Mária

A következő szöveg Claret Y Clará Szent Antal Mária (1807-1870) missziós prédikátor, Santiago (Kuba) érseke, Katalónia, a Kanári-szigetek és Kuba apostola, a spanyol királynő gyóntatója és a Szeplőtelen Szűz Mária Fiainak Missziós Társasága megalapítójától (1849. július 16.) származik, aki „mint az esőfelhő, amelyet csak a Szentlélek fuvallata irányít, vitte Isten igéjének harmatát és esőjét a szomjazó lelkekhez”.

Ebben a kis írásában Claret Szent Antal Jézus nevében szól hozzánk, mint egy imaközösség vezetője híveihez:


Egy negyedóra a Legméltóságosabb Oltáriszentség előtt

Ahhoz, hogy nekem tessél, nem szükséges, hogy sokat tudjál, elég, ha nagyon szeretsz engem. Beszélj tehát itt egyszerűen velem, ahogy legjobb barátoddal beszélnél.

Kérned kell tőlem valamit valaki számára?

Mondd meg nekem a nevét, és mondd meg, mit akarsz, hogy most megtegyek számára. Kérj sokat – ne habozzál kérni. Beszélj nekem egyszerűen és őszintén azokról a szegényekről, akiket vigasztalni akarsz, a betegekről, akiket szenvedni látsz, az eltévelyedőkről, akiknek forrón kívánod, hogy visszatérjenek a helyes útra.

Szóljál érettük legalább egy szót…

És a magad számára, magadnak nem kívánsz valamilyen kegyelmet?

Ha akarod, készíts nekem egy listát azokról a dolgokról, amikre szükséged van, és gyere, olvasd fel itt, előttem. Mondd meg nyíltan, hogyha talán büszke, önző, állhatatlan, hanyag vagy … és kérj arra, hogy segítsek a kisebb vagy nagyobb erőfeszítésednél, amivel le akarod ezeket a rossz tulajdonságaidat győzni.
     Ne szégyelld magad! Számos igaz van, sok szent itt, a mennyben, akiknek pont ugyanezek voltak a hibái. De ők alázatosan kértek … és lassanként megszabadultak hibáiktól.
     És azért se habozz, hogy egészséged és munkáid, üzleti dolgaid vagy tanulmányaid szerencsés kimeneteléért kérjél engem. Mind ezeket meg tudom neked adni és meg is adom. És azt kívánom, hogy kérdd tőlem ezeket, ameddig ezek nem szentté válásod ellen hatnak, hanem inkább kedveznek annak és támogatják. Mire van éppen ma szükséged? Mit tehetek érted? Ha tudnád, mennyire vágyom rá, hogy segíthessek neked!

Éppen egy tervet hordozol magaddal?

Meséld el nekem! Mi foglalkoztat éppen? Mit gondolsz te róla? Mit kívánsz te?
     Mit tehetek bátyádért, nővéredért, barátaidért, családodért, feletteseidért? Mit szeretnél tenni értük?

És ami engem illet: nem vágyol rá, hogy engem dicsőítsenek? Nem akarod, hogy képes legyél barátaidnak valami jót tenni, akiket te talán nagyon szeretsz, de akik talán úgy élnek, hogy nem gondolnak rám?

Mondd, mi az, ami éppen ma különösen felkeltette a figyelmedet? Mi ma a legforróbb kívánságod? Milyen eszközök állnak a rendelkezésedre, hogy elérjed? Mondd meg nekem, ha egy terved nem sikerült, és én feltárom neked sikertelenséged okait. Nem akarsz megnyerni engem a magad számára?
     Én ura vagyok a szíveknek, és szelíd erőszakkal odaterelem őket, ahova én akarom, anélkül, hogy a szabadságukat csorbítanám.

Talán szomorú vagy rosszkedvű vagy?

Meséld el nekem részletesen, hogy mi tesz szomorúvá. Ki sértett meg téged? Ki bántotta meg önszereteted? Ki vetett meg? Mindent mondj el nekem, és akkor nemsokára ott tartasz, hogy azt mondod nekem, hogy az én példámra mindent megbocsátasz, mindent elfelejtesz. Jutalomként megkapod vigasztaló áldásomat.

Talán félsz? Lelkedben azt a bizonytalan mélabút érzed, melynek ugyan nincs oka, mégis megszakad tőle a szíved? Vesd gondviselésem karjába magad! Hiszen, én veled, melletted vagyok. Mindent látok, mindent hallok, és egyetlen pillanatig sem engedlek el szemem elöl.

Ellenszenvet tapasztalsz irányodban olyan emberek részéről, akik korábban kedveltek, akik most elfeledkeztek rólad, és eltávolodnak tőled, anélkül, hogy te erre a legkisebb okot adtad volna? Könyörögj érettük, és én visszahozom őket az oldaladra, feltéve, hogy nem jelentenek akadályt üdvösséged számára.

És nincs valami örömed, amit közölhetnél velem?

Miért nem osztod meg velem örömödet, holott barátod vagyok? Meséld el nekem, mi vigasztalta meg szívedet és mi csalt mosoly az ajkadra a nálam tett utolsó látogatásod óta. Talán kellemes meglepetéseket éltél át, talán szerencsés híreket kaptál, egy levelet, a rokonszenv egy jelét, talán sikerült végre áthidalnod egy nehézséget, kikerültél egy kilátástalan helyzetből. Ez mind az én művem.
     Mondd egyszerűen: köszönöm, Atyám!

képes imakönyv

Rózsafüzér 


Rózsafüzér szentírási idézetekkel

A rózsafüzér közösségben való imádkozásának többféle változata lehetséges. Ennek egyik módja, ha a tizedek előtt rövid, odavágó szentírási idézeteket olvasunk fel. Lentebb közöljük a világosság titkaihoz való idézeteket és az ajánlott énekeket.

1. Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett
Ének: SzVU 45/ÉE 61: János áll a part felett
Jn 1,29-34
Amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”


2. Aki a kánai menyegzőn kinyilvá nította isteni erejét
Ének: SzVU 42,3: Kánai menyegzőn a Szűz Anya szól
Jn 2,1-11
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.


3. Aki meghirdette Isten országát
Ének: SzVU 152/ÉE 189: Ó, Jézus, emlékezni rád
Mt 4,23-25
Jézus bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, hirdette országa evangéliumát, s gyógyított minden betegséget és fogyatékosságot a nép közt. Híre elterjedt egész Szíriában. Elvittek hozzá minden szenvedőt, olyanokat, akiket különféle betegségek és bajok gyötörtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosokat, bénákat, és meggyógyította őket. Csapatostul kísérték, Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.


4. Aki a Táb or hegyén megmutatta isteni dicsőségét
Ének: SzVU 150/ÉE 200: Uram, Jézus! Légy velünk!
Mt 17,1-9
Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból.”


5. Aki az Euch arisztiáb an nekünk adta önmagát
Ének: SzVU 130: Szerelmes, édes Jézusom
Lk 22,14-23
Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.” Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja.” Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz.

forrás: www.katolikus.hu

 


 

Egyéb imák